MTF-16 - I - A telephely tanítása
2012. március 22.
„Újat mondok, de nem új, hanem nagyon régi igazságot, amelyik azonban mindez ideig rejtve volt a magyar nép elől. Ennek fő oka elsősorban az, hogy sem történetíróink, sem nyelvészeink nem tanulmányozták át az Árpád-kori kódexanyagunkat, vagyis a nyomtatásban is megjelent történeti és jogi okleveleinket. Egyetlen történetírónk sem hivatkozik ezekre, hanem a már mások által megírt, kész könyvekre. Így a régi tévedések tovább élnek. Pedig az Árpád-kori kódexanyagunk 63 vaskos, darabonként átlag 800 oldalas kötetet tesz ki, amelyekből a kutató történetíró pontosan meg tudja állapítani az Árpád-kori magyar nép társadalmi, gazdasági és jogi berendezkedését és ezek fejlettségét.
Ennek az elhanyagolása miatt tévedtek el valamennyien a vogulszármazás útvesztőjében és nemcsak elhitték, hanem fölényesen hirdették is a magyar népnek az oláh cigányok életszínvonalán élő és a legnyomorúságosabb életviszonyok között tengődő voguloktól való származását…
Majd alább azt is megírom, hogy miért kellett ezt a magyar népet lealacsonyító vogul mesét kitalálni és az egész világ elé kitálalni…Tudom, hogy milyen nehéz egy megrögzött szokást elhagyni. Még nehezebb egy szenvedélyről lemondani. De legnehezebb egy téves felfogást, egy helytelen tudományos meggyőződést az emberek széles rétegében, de különösen a szakemberek tudatában megváltoztatni. És e könyv szerény írója e nagy és nehéz feladatra vállalkozott, még pedig a siker reményében, mert olyan ősi, perdöntő bizonyítékokat tár a nagy nyilvánosság elé, amelynek létét és döntő erejét letagadni nem lehet!”– írta A magyar nép kialakulásának történetecímű könyve (MTF-16 ) előszavában Dr. Nagy Sándor.
„A szerző a XI. századba visszanyúló nemesi család sarja. Már egyetemi hallgató korában, 1908-ban, elkezdte a sumir-magyar kapcsolat kutatását, az ősi magyar nyelv használatával. Magyarországon az elsők között volt, aki a régészet és a nyelvészet tudományát ötvözte őstörténeti kutatásaihoz.
Az I. világháború idején egyetemi oktatóként dolgozott Budapesten. 1958-ban érkezett Amerikába, és több mint száz tanulmánya jelent meg a sumir-magyar kapcsolatról.
1972-ban, Karácsony idején, Floridában, Miami-ban Dr. Nagy Sándort és feleségét egy buszmegállóban fiatal feketék csoportja agyba-főbe verte, mert jómódú gazdag embereknek nézték őket. Az ott elszenvedett sérülésekbe, Dr. Nagy Sándor pár hét múlva, 1973. január 17-én, a korházban belehalt. Felesége kiheverte a bántalmakat, ám ugyancsak pár héttel később egy útkeresztezésben egy autó halálra gázolta. Fiuk két évvel később szívinfarktus áldozata lett…” – írta az MTF-16 ajánlásában Botos László.
Tekintettel Dr. Nagy Sándor könyvének kiemelt jelentőségére, Sajtószolgálatunk napi egy közleménnyel közzéteszi a Magyarságtudományi Füzetek 16. számában megjelent mű teljes szövegét.
I. A TELEPHELY TANÍTÁSA
Magyarország az északi mérsékelt égövön az északi szélesség 43. fokától a 49. fokáig terül el. Körülbelül egyenlő távolságra van a forró égöv határát jelentő Ráktérítőtől és az északi örök hó és jég határát jelző északi Sarkkörtől. Így sem a nap égető heve, sem a tél dermesztő hidege nem teszi az éghajlatát és az ott tartózkodást kellemetlenné. A délszaki növényeket kivéve földjében minden megterem, ami az emberi életet nemcsak táplálja, hanem kellemessé és változatossá is teszi. Nemcsak az éghajlata mentes a szélsőségektől, de a csapadékviszonyai is mentesek tőlük. Szántóföldjének felső, termőrétege – humusza – eléggé vastag rétegezésű és jó talajműveléssel bő termést ad. Hegyei minden szükséges ércanyagot bőven tartalmaznak, sóbányái pedig az ország só szükségletét ellátják.
A vízrendszere a legtökéletesebb egész Európában, de különösen gazdag volt vízrajza az ősi időben. Minden őstelepülési falujának megvolt a saját tava, folyója, patakja, vagy ere, amint azt az Árpád-kori okleveleink oly bőven bizonyítják. Vizeinek halbősége is hozzájárult a lakosság könnyebb és biztosabb megélhetéséhez. Ez az ország azonban nemcsak Európának, hanem Európát még az ősidőben ellepő árjanépek tengerének is a közepén van, még pedig úgy, hogy ennek a tengernyi népnek az északi határai, telephelyei, otthonai az északi jégövvel határosak.
Az árják kivándorlásának ösztönző ereje az volt, hogy esőtlen, száraz klímájuk miatt az ősi föld csak gyér lakosságot tudott eltartani. Jellemző pld. Perzsia esete, ahol ma is az ősi árják utódai élnek s ahol egy négyzetkilométer területen ma is 12 ember él, Magyarországon pedig 105. Éppen azért, már a történeti idő előtt az árják ellepték Indiát, Kisázsiát, ahonnan azután állandóan nyomult az emberfeleslegük az üres európai földrészékre, még pedig oly létszámmal, hogy a jégkorszakot átvészelt fehér-európai fajtát is mindenütt magukba olvasztották.
Ennek nyomai különösen a germán és szláv népeknél találhatók meg, mert az árja és az őseurópai fehér fajta nyelvkeveredése hozta létre a germán és szláv nyelveket. Mindkét nyelv Európában alakult ki és nem készen került oda, amint azt különösen számos német nyelvész hirdeti. A germán és szláv nyelvekkel is úgy vagyunk, mint a magyarral. Egy csomó ázsiai nyelvvel meg lehet állapítani rokonságukat, de a közvetlen leszármazást egyikből sem, mert mindegyik önállóan fejlődött ki a ráható nyelvi tényezők és törvények eredőjeként. Ez a kis turáni-népesség pedig az árjanépek nagy tengerében már az ősidőktől fogva nem csak megvetette a lábát, hanem fenn is tudta tartani ott magát. Vajon véletlen-e ez vagy pedig történelmi erők egymásra hatásának, mérkőzésének az eredménye? Véletlen nem lehet; mert az nem történelmet formáló, kialakító erő. A történelem az egymással folyton mérkőző erők egymásra hatásának átmeneti, vagy végleges eredője. A véletlen fogalmilag sem lehet állandó erőtényező, bár néha döntő hatással van úgy az egyes emberek, mint a nemzetek életének fejlődésére is. Tehát akkor az a kicsi sziget a nagy árjatenger közepén csak a történeti erők mérkőzésének eredménye lehet! De ez akkor mit bizonyít? Azt; hogy ha a Kárpát-medencében nem turáni nép vert volna gyökeret már az árják vándorlása előtti ősi időben, akkor ott is az árják bokrosodtak volna el, mint körülötte minden irányban, egész Európában! Továbbá, ha számbelileg nem lettek volna többen, azon a nehéz terepen, mint a később, de velük egy időben is hazát kereső; egymást is szorító, kergető és közéjük, néhol pedig rájuk települő árjacsoportok, akkor az ő nyelvük veszett volna el ott idővel. Mert nyelvkeveredés esetén mindig a többségi nyelv marad meg, és a kisebbségi szívódik fel, ha valamilyen erőszakos tényező hatóereje nem működik közre (például iskolai nyelvtanítás) …
A germán nyelv a Skandináv-félsziget déli részén alakult ki, a szláv pedig a Visztula és Dnyeper középfolyásának vidékén. Minden népnek, és nyelvnek csak az alkatrészeit lehet olyan helyre vinni, ahol már előbb egy más nyelvű nép elterebélyesedett. A nyelv is meg a faj is csak olyan helyen marad meg eredeti és érintetlen tisztaságában, ahol emberek még nem laktak. Másutt nyelv és fajkeveredés következik be. Ezért nincs Európában sem tiszta faj, sem tiszta nyelv.
A turáni népek és nyelvek közül pedig melyik volt az a többségi nép és nyelv, amelyik minden melléje vagy reája települő népet vagy elűzött, vagy felszívott ott a Kárpát-medencében? Kétség kívül az a nyelv és az a nép, amely minden viharon és vészen át megmaradt, amely nyelvet így ott ma is beszélnek. A nép pedig nem lehet más, mint amelyik ezt a nyelvet már az ősidőben beszélte és meg tudta tartani a mai napig. Azt hiszem, hogy e tisztán elméleti következtetésem és megállapításom gondolatfűzési rendjében, logikájában sem törés, sem elhajlás nincs. Ebből pedig szigorú logikával az következik, hogy a mi mai magyar nyelvünk őse már jó pár ezer évvel előbb ott volt a Kárpát-medencében, mint Árpád vezér honfoglaló serege, amelyik csak Kr. u. 896-ban telepedett ott le. Mert, ha az árja népek a magyar honfoglaláskor már az északi szélesség 60-ik fokáig kénytelenek voltak felhúzódni, akkor az 1500 km-rel délibb fekvésű, tehát sokkal kellemesebb éghajlatú és termékenyebb Kárpát-medence nem lehetett olyan üres, vagy gyér lakosságú, mint amilyennek a vogulista történetírók hirdetik, mert akkor ezek az árják nem felfelé, a hideg égövbe húzódtak volna, hanem az üres vagy gyér lakosságú és kellemes éghajlatú Kárpát-medencébe! Ennyi ésszerűséget ugyebár legalábbis fel kell tételeznünk azokról a hideg agyú árjákról? Épp azért ez a tisztán elméleti megállapításom feltétlenül elbír minden kritikát, még a kákán csomót keresők bírálatát is. Azért az igazsághoz vezető útnak első mérföldkövéül nyugodtan választhatom, sőt elsőszámú alapigazságnak is minősíthetem.
De természetesen történelmi tényekkel és igazságokkal is elfogadhatóvá kell tennem ez állításomat. Bizonyítani kell tehát, hogy a Kárpát-medence már az ősidők óta emberileg lakott és aránylag népes terület volt. Továbbá bizonyítani kell azt a tényt is, hogy az őstelepes nép beszélte azt a nyelvet, illetve, annak ősét, amit mi ma beszélünk, és magyar nyelvnek nevezünk. Ezt úgy kell érteni helyesen, hogy a mai nyelvünknek egy kezdetleges ősét beszélték, mert az emberi nyelv is alá van vetve annak a nagy törvénynek, amit fejlődésnek, szóval változásnak nevezünk.
(folytatjuk)
Az MTF-16 a világhálón is megrendelhető.
MVSZ Sajtószolgálat - 7453/120322