Böröcz József az MVSZ svájci országos tanácsának örökös tiszteleteli elnöke
2012. február 25.
Új vezetőséget választottak a Magyarok Világszövetségének svájci tagjai. A Bázelben megtartott közgyűlés egyhangú igennel örökös tiszteletbeli elnökké választotta a Zürichben élő Böröcz Józsefet, aki az idén töltötte 90. életévét, jó egészségben, kiváló szellemi frissességben. Az MVSZ Svájci Országos Tanácsa élére négytagú elnökséget választottak, négy éves megbízással.
Elnök Felber Zoltán (Bázel), alelnök Bajzát Olivér (Bern), titkár Borsos Lajos (Zürich), pénztáros Hauenstein Marika (Bern).
A Magyarok Világszövetsége alábbi írással köszönti svájci örökös tiszteletbeli elnökét, Böröcz Józsefet.
Parragi László: Böröcz József 90?
90 éves? Szinte hihetetlen. Életkorára alaposan rácáfolva él és virul. Honfitársaink ügyében intézkedik, levelet ír, telefonál, tárgyal, mintha „csak“ 70 éves lenne… A születési anyakönyvi kivonata azonban mást mond.
Böröcz József Budapesten született ezelőtt 90 évvel. Nagyon korán árvaságra jutott. Nevelőszülőkhöz került, akik mély katolikus hitüket adták tovább a gyermeknek. Iskoláit Kiskomáromban, Nagykanizsán, Budapesten végezte. Férfi szabó szakmát tanult. Csakhamar behívták katonának, a fronton megsebesült. Kórházba került először Magyarországon, majd Bécsben. Schönbrunnban egy ideiglenes kórházban helyezték el. Az ispotályt a szövetségesek porig bombázták, de Böröcz József szinte csodával határos módon megmenekült. Életben maradt, mert a Jóistennnek tervei voltak vele…
Elfogták az amerikaiak, a hadifogságból megszökött. Először Münchenbe ment a nagybátyjához, de belejővén a szökésbe, Svájc következett. Zürichben telepedett le, a szakmájában helyezkedett el. Az elegáns Bahnhofstrasse-n három híres üzletben dolgozott, legtovább a Kleider Freynél. Nős, felesége Rosmarie Müller, óvónő. Korán belépett a svájci keresztény textiles szakszervezetbe a CTB-be. Csakhogy a CTB számára nem volt az igazi. Hát akkor micsoda? A Svájci Keresztény Magyar Munkavállalók Szövetsége (SKMMSZ).
Ha Böröcz József nevét meghallja valaki, annak szinte ugyanazt jelenti, mint a SKMMSZ. Valóban, már a Szövetség 1958. december 14-i olteni megalakulásánál aktív szerepe volt, vezetőségi tag lett. Sorolhatnám a hőskorból a neveket, mint Bozsóki János, Hunyadi Mátyás, Hanzély Menyhért, a Szövetség első elnöke, aztán Spaits Mihály, Harangozó Ferenc atya, Farkas Loránd, Pete Ferenc, Piroska Elemér, Gruber Ferenc, Balogh József, Tóth László. Később Ludinszky Lajos, Winterhofen Péter, Winkler József, és még sokan mások. Dr. Anton Heil, Josef Kuster, August Ursprung, svájci szakszervezeti vezetők, közéleti személyiségek tiszta szívvel – és tettekkel – támogatták a SKMMSZ megalakulását. A Szövetség 1961 óta B. J. elnökletével zürichi székhellyel működik. A taglétszám ekkor kb. 100-ról közel 800-ra emelkedett. A Szövetség tagja a CNG-nek, vagyis a svájci keresztény-nemzeti szakszervezetnek, illetve a CNG utódának, a Travaille.Suisse-nek. Böröcz József évtizedekig munkaügyi döntőbíróként (Arbeitsrichter) is tevékenykedett.
Mit tett a SKMMSZ több, mint ötven éves fennállása óta?
Nagyon röviden felsorolom szerteágazó tevékenységét. A Szövetség elsődleges feladata a klasszikus szakszervezeti munka, vagyis a munkavállalók érdekének képviselete. Ilyen például a munkanélküli-biztosítás, a kollektív betegbiztosítás megkötése, a tagok képviselete/támogatása munkaügyi vitáknál, jogi tanácsadás, stb. Külön ki kellett küzdeni az idős magyarok betegbiztosítását. Ez kb. 300 személyt érintett.
De csakhamar következett egy sor kiegészítő feladat, amely abból fakadt, hogy a Szövetség tagjai emigránsként érkeztek Svájcba.
Az egyik, hogy megszervezték az állampolgárságra felkészítő tanfolyamokat, valamit nyelvtanfolyamokat. A Szövetségről büszkén elmondhatjuk, hogy évtizedekkel megelőzte a svájci hatóságokat abban, hogy tagjait tudatosan segítette a beilleszkedéshez, az integrációhoz. Hol volt akkor még a ma divatos „Integrationsförderung“ szó?
Különleges teljesítmény volt, hogy 12 Svájcban élő második világháborús magyar hadirokkantnak rokkantnyugdíjat harcolt ki a Szövetség az akkori Nyugat-Németországban.
A svájci bankokban tartott ú.n. gazdátlan pénzek tulajdonosainak ügyében is több esetben sikeresen működött közre a Szövetség.
A legnagyobb munka mégis az 1969-től 1991-ig tartó Magyar a Magyarért (MM) akció volt. Az olasz és osztrák menekülttáborokból 650 egészséges, 150 beteg/sérült magyar menekültet hozott be a Szövetség Svájcba. Családegyesítéssel pedig félszáz család kezdhetett új életet. A MM akció csak úgy volt lehetséges, hogy a Szövetség vállalta, hogy a behozott személyeknek munkát, lakást, az “induláshoz” anyagi támogatást biztosít, valamint teljes anyagi felelősséget vállalt értük 3 évre. Saját erőből, mert svájci intézményektől nem kérhetett a Szövetség a MM akcióra pénzt. A svájci magyar emigráció csodálatos összefogása – és adakozása – biztosította mindezt.
A közelmúltban öntudatosan újságolta nekem egy magyar diplomata, hogy Magyarország és Svájc között létezik szociális egyezmény, utána sorolta az egyezmény előnyeit. Nos, a híres szociális egyezmény megkötésének legfőbb szorgalmazója éppen Böröcz József volt. Amikor szembesült azzal, hogy Budapesten befolyásos személyek vonakodtak, sőt némelyek kimondottan ellenezték az egyezmény megkötését, ő annál jobban erőszakoskodott, hogy kezdjék meg végre a tárgyalásokat. Eljuttatta Magyarországon a megfelelő intézményekhez Svájc és több ország szociális egyezményének szövegét, hogy ezeket felhasználva könnyebben kialakíthassák Budapesten a magyar-svájci egyezmény szövegét. Aktívan közreműködött munkatársaival, hogy sikerrel záruljanak a svájci-magyar tárgyalások. Erről Ódor László, az akkori berni magyar nagykövet is sokat tudna mesélni.
A Böröcz József által kezdeményezett szociális egyezménynek köszönhető pl. az, hogyha valaki Magyarországra költözik, ott is megkapja a svájci nyugdíját, ugyanakkor Svájcba is folyósítják a magyar nyugdíjat olyan személyeknek, akik korábban Magyarországon is dolgoztak.
Segélyezés. 1988 óta rendszeresen küld segélyszállítmányokat a SKMMSZ Magyarországra és az elszakított területekre. Több millió svájci frank értékben tonnaszám küldött a Szövetség élelmiszert, gyógyszert és egyéb segélyt a rászorulóknak. Sokan segédkeztek közülünk Thayngenben a Knorr cégtől kapott élelmiszer csomagolásánál. A Szövetség levéltára őrzi a segélyakciók dokumentációját, valamint a köszönő leveleket, amelyek aláírói között egyaránt találhatunk egyszerű embereket, polgármestereket, papokat, püspököket, politikusokat.
Feltétlen szólnom kell az emberjogi munkáról is. A Szövetség nevében Böröcz József eredményesen tudott fellépni különböző fórumokon a kommunista országokban üldözött magyarokért. A legismertebbek közülük Király Károly, Duray Miklós, Szőcs Géza.
Nem folytatom tovább, mert nagyon sokáig tartana az eredmények sorolása. Annyit jegyezek csak meg, hogy folytatása mégis következik. Következik, ugyanis miután rendeztem a Szövetség levéltárát (16 folyóméter), a gazdag levéltári anyag ismeretében a SKMMSZ története megírásának befejezése előtt állok. Könyv alakban fog megjelenni, feltehetően ez év közepén. Ha a Fennvaló is úgy akarja, a kiadási költség is összejön valahogy.
Idáig szinte kizárólag Böröcz Józsefnek a SKMMSZ-ben vitt szerepéről szóltam. A megélhetését biztosító munkahelyéről, a munkájáról nem. Talán kevesen tudják, hogy Böröcz József a Szövetségen kívüli munkáját is szenvedéllyel végezte. Legtovább a Bahnhofstrassen, a Kleider Frey férfiruha-részlegén dolgozott, mint eladó. Jó szakemberkét első látásra tudta, kire melyik méretű ruha illik legjobban. Míg kollegái több ruhát hozak ki, a vevők sorra próbálgatták mindegyiket, addig Böröcz úr megkérdezte a vevőt, mit szeretne, mi az elképzelése, máris hozta a kívánt ruhadarabot. A próba majdhogynem felesleges volt. Legtöbbször sikerült neki így eladni mindent. Jót jól és gyorsan. A szakmájából adódó látásmódjáról emlékszem egy kedves történetre. Egyszer, amikor beszélt nekem valakiről, elmondott mindent fontosat az illetőről, végül így fejezte be: és 54-es mértete volt.
Engem is, másokat is többször berendelt az üzletbe, valamilyen ügyben segédkezni. Fent a második emeleten a férfiruha-osztályon hiába kerestem, nem találtam. Egyik munkatársa hátra vezetett a kulisszák mögé, ahol Böröcz úr javában dolgozott a szabóasztalon. Ahogy megláttam, földbe gyökerezett a lábam! Mivelhogy nem ruhát szabott-alakított, hanem éppen levelet gépelt. Körülötte az irodája, vagyis mindenféle hivatalos papír, levelezés, dossziék, fénymásolatok, újságkivágások. Szinte erre találták ki azt a hatalmas szabóasztalt. A levelet feltétlen még ma délután személyesen el kell vinni ide és ide – mondta. Majdnem mindig a Magyar a Magyarért akció keretében valamelyik új menekült honfitársunk ügyében írt. Kérvényezett, érvelt, vitatkozott, vagy éppen megköszönt valamit, de ugyanabban a levélben már ott volt a következő újmenekült ügyében írott kérelem. Alighogy megcímezte a borítékot, rögtön telefonált Bécsbe, szintén magyar-ügyben. Ilyesmi nem létezik – gondoltam. Hogy lehet Svájcban, itt a Bahnhofstrasse kellős közepén munkaidőben a Szövetség ügyeit intézni, fogadóórát tartani, levelelezni, külföldre telefonálni – kérdeztem.
Hogyan? Úgy, hogy sokkal nagyobb forgamlat csinálok minden évben, mint a másik két kollegám együtt. Ha nem így lenne, rég kirúgott volna a főnök. Ezért nemhogy megengedi, hogy itt intézzem a Szövetség ügyeit, hanem még a telefont is megcsináltatta, hogy innen közvetlen hívhassam külföldet. A válaszban benne volt, hogy a rendkívüli teljesítményért rendkívüli előnyöket biztosítottak neki a munkahelyén.
A Kleider Frey ruhaüzletben a legfőbb munkája az eladás volt, de méretet is vett, a készruhák esetleges átalakítását az ő utasításai alapján végezték el. Szívesen emlékszik arra is vissza, hogy az üzletben a magyar menekültek ügyeinek intézése mellett még férfiruhákat is eladott. De hogyan?
Tudta, miként kell beszélni a vásárlókkal. Rákérdezett a svájci vevőre, hogy melyik kantonból származik. Máris volt kedves megjegyzése arra a kantonra, helységre, ahonnét az illető származott. A vevő meg örült, hogy Böröcz úrnál vásárolhatott. A svájci vevőkörében többen is voltak, akik befolyásukkal segítették a Svájcba került magyar menekülteknek. Az egyik nagybank személyzeti főnöke pédául, Böröcz úr ajánlására sok magyarnak adott munkát.
A külföldi vásárlókkal is tudott bánni. Jól ismerte az amerikai vevők szokásait is. Böröcz úrtól tudtam meg, hogy az amerikai férfiak a nadrág szárát rövidebben viselik. Nem úgy, mint az európaiak, akiknek a cipőjükhöz ér lábfejnél a nadrág szára és egy kicsit megtörik az éle. Az amerikaiaké nem ér a cipőhöz.
Volt eset, hogy hallotta, hogy ruhapróba közben a vásárlók törökül beszélgettek egymással. Több se kellett Böröcz úrnak! Máris mondta nekik: a törökök és a magyarok rokonok, és ő magyar. Mire a vásárlók: mi ugyan törökül beszélünk, de kurdok vagyunk. Nálunk sajnos nincs kurd iskola, a hatóságok csak török nyelvű iskolát engedélyeznek, így aztán nekünk könnyebb egymással törökül beszélni. Jaj, ne is mondják! Akárcsak a szegény magyarok Erdélyben! Az elnyomó Ceausescu-rezsim ugyanúgy üldözi a magyarokat, mint a törökök a kurdokat, a magyar iskolákat is egyre-másra bezárják. Minden ruhát megvettek, amit odahoztam nekik – mesélte nevetve.
A szenvedélyes eladóról még egy kis történet:
Abban az időben, amikor csak januárban engedélyezték a kiárusításokat Svájcban, Böröcz József felhívott valakit: Itt van egy nagyon szép öltöny, a te méreted, 26-os. Félretettem neked. Kiderült, hogy leszállítva is szép összegbe került az öltöny. Emberünk munkanélküli lévén megköszönte a kedvességet és elállt a ruhavásárlástól. A hónap végén újra telefonált B. úr: Most még jobban leszállították a maradék öltönyöket. Eldugtam azt, amelyik a te méreted, nehogy más megvegye. Most elviheted. Köszönöm szépen, de így sem tudom megengedni magamnak – így a válasz. Mire Böröcz úr: halálos vétek lenne azt az öltönyt itt hagyni! Gyere be, adok kölcsön, aztán megveszed. Majd megadod, amikor tudod. És lőn. Bizony, Böröcz úr a saját zsebéből adott kölcsön, hogy eladhasson.
Messze földről jártak hozzá visszatérő vásárlók. Miután nyugdíjba ment, a jó vevők, akik több öltönyt vásásroltak alkalmakként, telefonáltak a Kleider Frey üzletbe, hogy vásárolni akarnak, de kikötötték, hogy csak akkor jönnek, ha Böröcz úr szolgálja ki őket. Be is járt évekig. Tréfásan mondogattuk feleségemmel egymásnak: Elment Jóska nyugdíjba, be fog csukni a Kleider Frey. Nem gondoltuk, hogy a viccelődésünk valóra válik. Ma már más üzlet van a Bahnhofstrassen a legendás Kleider Frey helyén.
Ha kiegyensúlyozott laudációt akarok mondani, akkor nem lehetek egyoldalú, hogy agyon dícsérem az ünnepelt személyt, a rossz tulajdonságait meg elhallgatom. Rossz tulajdonsága ugyanis mindenkinek van. Még nekem is, sokkal több, mint szeretném.
Aki közelebbről ismeri Böröcz Józsefet, tudja, hogy hirtelen haragú. Ha valami vagy valaki felbosszantotta, rögtön haragra lobbant, felemelte a hangját és úgy mondta a magáét, sőt nemegyszer kiabált is. De amilyen gyorsan felmérgesedett, olyan gyorsan le is csillapodott. Nem haragtartó.
Böröcz József másik tulajdosága pedig, hogyha a fejébe vesz valamit, azt mindenképpen meg is akarja valósítani. Ismereteim szerint legtöbbször sikerült is neki. Ezt a következetességet, ha úgy tetszik konokságot egyesek erőszakosságként élik meg. Amikor a magyar menekültek érdekeit védve erőszakoskodott, azzal a hatóságokat esetenként felbosszantotta, persze a magyarok dícsérték érte. Megírták már róla német nyelven is, hogy olyan fajta ember, akit ha kidobnak az ajtón, visszajön az ablakon.
Engedjenek meg ezzel kapcsolatosan egy személyes megjegyzést. Aki ismer engem, tudja, hogy meglehetősen nyugodt természetű vagyok. Egyetlen ember létezik a Földön, akinek sikerült engem úgy kihozni a béketűrésből, hogy nem értettem sem magamat, sem a világot. Azt hiszem, mindenki tudja, hogy kire célzok. Nem célzás ez, hanem találat, hisz a sokéves ismeretség alatt sikerült egyszer ilyen értelemben is egymásra találunk Böröcz Józseffel.
Ide sorolom még, hogy erős egyénisége nehezen viselt el, tűrt meg maga mellett más egyéniséget. Pedig ő is érezte ennek a hátrányát. Emlékszem, amikor panaszkodott a Rotwandstrasse-i szakszervezeti irodánkban, hogy nagyon sok a dolga, túlterhelt. Szertné, ha a vezetőség tagjai legalábbis részben tehermentesítenék. Igen ám, de mindenről tudni akart, ami hagyján, de mindent ő maga akart intézni. Így aztán rá maradt, pontosabban megtartotta a munka oroszlánrészét. Végezte is hála Istennek, jó erővel, lendülettel, eredményesen.
Mindenképpen szólnom kell még Böröcz József születésnapi laudációjában feleségéről, Böröcz-Müller Rosmarie-ról. Ő sajnos egészségi állapota miatt most nem tudott eljönni. Rosmarie a házasság örömteli oldala mellett jó hitveshez méltóan a megpróbáltatásokat, az izgalmakat, a mérgelődést, a késő éjszakai telefonokat is el kellett viselje. Át kellett élje. Még magyarul is megtanult egy kicsit, hisz valakinek fel kellett venni a hosszasan csörgő telefont este 11 órakor is, ha éppen a férj, “Joschka” nem volt otthon. Aztán kiderült, hogy a telefonáló Magyarországról jelentkezett és egy szót sem tudott németül. Hányszor, de hányszor számolt be paprikás hangulatban férjének a telefonbeszélgetések tartalmáról Rosmarie! Bizony felpaprikázódott, hisz olyan magyar férje van, aki nap mint nap honfitársai ügyes-bajos dolgait intézi évtizedeken keresztül. Nem tudom, hány svájci feleség viselt volna el ilyen sok megpróbáltatást, tartott volna ki hasonló helyzetben a férje mellett, mint Rosmarie. Tényleg, nem tudom. Tudjuk viszont, hogy a pápa a svájci Maria Bernarda Bütlert két éve szentté avatta. Lehetséges, hogy Svájc következő női szentjét Rosmarie Böröcz-Müllernek fogják hívni? Addig is, amíg ez eldől, hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy itt nyilvánosan megköszönjem Rosmarienak, hogy hosszú évtizedekeken át támogatta férjét a magyarokért végzett munkájában.
Támogatta ő is és azok a munkatársai is, akiket meghívott Bernbe a magyar követségre, amikor átvette a magas állami kitüntetést Ódor László nagykövettől. Megköszönte és a következőt mondta: ez a kitüntetés a jelenlevők kitüntetése is. Az ő segítségük, munkájuk nélkül biztos, hogy nem tudtam volna véghezvinni mindazt, amit sikerült. Nagyon sok mindent sikerült elérni Böröcz Józsefnek, s mivel a Teremtőnek mindez tetszett, hosszú élettel ajándékozta meg.
Szeretettel köszöntöm születésnapján, egyben megköszönöm a Svájcban, Magyarországon, az elszakított területeken, bárhol nagyvilágban élő magyarok nevében a sok törődést, segítséget, emberséget, amit adott nekünk.
Isten éltesse!
Elhangzott a zürichi Szent István házban 2012. február 5-én, 70 fős ünneplő közönség előtt.
MVSZ Sajtószolgálat - 7418/120225